„Egy paradoxon: mindaz, amibe belekapaszkodok, eltávolodik tőlem és mindaz, amiről le tudok mondani, amit el tudok veszíteni, azt bőségesen visszakapom.” (Sárvári György)

„Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni. Amikor szeretetet adunk, akkor – mint kezdeményezők – az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal[…] olvass tovább…” (Simon András: Szeretetközelben)

„Szülőként is gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor gyermekeink úgy érezhetik, hogy számunkra nem ők, hanem a feltételhez kötött elvárásaink a fontosabbak. Válaszként ilyenkor kérlelhetetlen küzdelembe kezd a gyerek is, küzd a jogáért, hogy megőrizhesse saját személyiségét, egyéniségét, hiszen a feltétel nélküli szeretet vágyja.” (Stephen R. Covey)

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” (Buddha)

„Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?” (Ismeretlen)

„Egy kapcsolatból olyan súlytalanul kellene leválni, mint ahogy a levelét engedi el a fa, vagyis csak akkor, ha ez már érzelmileg lehetséges. Akkor kezdjen hullani a szirom, ha már bennünk is meghalt a virág.” (Popper Péter)

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok? Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra.” (Buddha)

„Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen  kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e nekem?” (Popper Péter)

„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.” (Buddha)

„Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig[…] olvass tovább…” (Shoffstl, Veronica A.)

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.” (Gabriel Garcia Márquez)

„A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (…) fontosabb, mint az enyém. A  szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet – ha már megszűnt is – visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a[…] olvass tovább…” (Popper Péter)

„Szeretlek, mert ahogy kezed végig simított lelkemen, nem a sok bolond, kicsinyes gyengeségre ügyelt miket lehetetlen nem észrevenni, hanem kibontotta azt a ragyogó szépséget, amit eddig senkinek sem volt türelme felkutatni.” (Roy Croft)

„Annyi kísértés van, hogy lehangolódj. Történik valami, vagy épp nem történik. Bármitől újra el lehet kezdeni félni. De nálad van a hatalom, ha másképp döntesz, ott a pillanatban. Kezedbe veszel egy pozitívkönyvet, adsz egy ölelést, teszel valamit a félelem ellen, a szeretetért. És újra nálad van az Univerzum leghatalmasabb energiája.” (Arató Mónika)

„Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, újra tovább.” (Wass Albert)

Hogyan ne legyünk tökéletes anyák?

Libby Purves
LibbyPurves négy év edzés után, miután röptében kapkodta el a lepottyanó ételt, “dörzsölten” és sziporkázó humorral bizonyítja, hogy a lehető legkevésbé ígéretes anyák is képesek a túlélésre. Földhözragadt jótanácsok és falrengető anekdoták teszik teljessé a művet.
TÖKÉLETES ANYA
Aki szerényen mosolyog
Makulátlan rendet tart
A pelenkából sárkányt hajtogat
Neveléselméleti könyveket olvas
Soha föl nem emelné a hangját

IGAZI ANYA
Akinek mindig pecsétes a pulóvere
Soha nem fejez be semmit
Sántikál, mert rálépett egy építőelemre
Titokban romantikus regényeket olvas
Nyüszít a kimerültségtől

Vissza a könyvajánlóhoz