„Mosollyal több embert nyerhetsz meg, mint rosszallással.” (Stephen R. Covey)

„A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (…) fontosabb, mint az enyém. A  szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet – ha már megszűnt is – visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a[…] olvass tovább…” (Popper Péter)

„Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad. Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.” (Gandhi)

„Szülőként is gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor gyermekeink úgy érezhetik, hogy számunkra nem ők, hanem a feltételhez kötött elvárásaink a fontosabbak. Válaszként ilyenkor kérlelhetetlen küzdelembe kezd a gyerek is, küzd a jogáért, hogy megőrizhesse saját személyiségét, egyéniségét, hiszen a feltétel nélküli szeretet vágyja.” (Stephen R. Covey)

„Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek[…] olvass tovább…” (Müller Péter)

„Nincs tökéletes, probléma nélküli élet, a küzdésmentes jólétben elpuhulna a test, és elbutulna az elme. (…)  Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.” (Bagdy Emőke)

„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a[…] olvass tovább…” (DianeLoomans)

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” (Buddha)

„Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, újra tovább.” (Wass Albert)

„A szeretet: Ha igazán feltételek és irányítási vágy nélkül szeretünk valakit, azzal állandóságot, biztonságérzetet nyújtunk neki, megerősítjük azonosságtudatát, növeljük a biztonságérzetét, javítjuk önértékelését. Megadjuk neki azt a szabadságot, hogy belső erkölcsi parancsait kövesse, ahelyett, hogy a körülményeire és korlátaira reagálna.” (Stephen R. Covey)

„Ezért mindig nehéz élni, mert minden alkalommal, amikor valamire igent mondunk, akkor számtalan dologra mondunk nemet. Hiszen egyszerre csak egy dolgot valósíthatunk meg.” (Feldmár András)

„Minden életkornak megvannak a maga örömei, de ezeket sajnos mindig megkésve ismerjük fel.” (Pablo Picasso)

„Ha úgy bánsz egy emberrel, amilyen, akkor nem is fog megváltozni. Ha olyan emberként bánsz vele, akivé lenni tud és akar, akkor olyan lesz, amilyennek lennie kell.” (Goethe)

„A kikényszerített viszonzás, vagyis „én mindig..de te soha” nem működik. Az, hogy én teszek érted valamit, ami jó neked, nem jelentheti azt, hogy te is köteles vagy velem valami jót tenni, hacsak nem állapodtunk meg előre. Az ajándék, az ajándék. Lasszóval nem lehet ajándékot begyűjteni. Ha valamire vágysz, akkor kérjél! De ne tedd kérésed kényszerré![…] olvass tovább…” (PattyHowell, Ralph Jones)

„A család ereje, akár egy hadsereg ereje, az egymás iránti hűségen áll.” (Mario Puzo)

Simon András: Szeretetközelben

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni. Amikor szeretetet adunk, akkor – mint kezdeményezők – az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat. Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! – zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek. De valaki nem tágít. Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit. S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét. Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében.