„Ha úgy bánsz egy emberrel, amilyen, akkor nem is fog megváltozni. Ha olyan emberként bánsz vele, akivé lenni tud és akar, akkor olyan lesz, amilyennek lennie kell.” (Goethe)

„A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a[…] olvass tovább…” (BernieSiegel)

„A szeretet: Ha igazán feltételek és irányítási vágy nélkül szeretünk valakit, azzal állandóságot, biztonságérzetet nyújtunk neki, megerősítjük azonosságtudatát, növeljük a biztonságérzetét, javítjuk önértékelését. Megadjuk neki azt a szabadságot, hogy belső erkölcsi parancsait kövesse, ahelyett, hogy a körülményeire és korlátaira reagálna.” (Stephen R. Covey)

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” (Buddha)

„Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.” (kínai közmondás)

„Ezért mindig nehéz élni, mert minden alkalommal, amikor valamire igent mondunk, akkor számtalan dologra mondunk nemet. Hiszen egyszerre csak egy dolgot valósíthatunk meg.” (Feldmár András)

„A család ereje, akár egy hadsereg ereje, az egymás iránti hűségen áll.” (Mario Puzo)

„Egy kapcsolatból olyan súlytalanul kellene leválni, mint ahogy a levelét engedi el a fa, vagyis csak akkor, ha ez már érzelmileg lehetséges. Akkor kezdjen hullani a szirom, ha már bennünk is meghalt a virág.” (Popper Péter)

„Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között… És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal… És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó… És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig[…] olvass tovább…” (Shoffstl, Veronica A.)

„Mosollyal több embert nyerhetsz meg, mint rosszallással.” (Stephen R. Covey)

„Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?” (Ismeretlen)

„Szülőként is gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor gyermekeink úgy érezhetik, hogy számunkra nem ők, hanem a feltételhez kötött elvárásaink a fontosabbak. Válaszként ilyenkor kérlelhetetlen küzdelembe kezd a gyerek is, küzd a jogáért, hogy megőrizhesse saját személyiségét, egyéniségét, hiszen a feltétel nélküli szeretet vágyja.” (Stephen R. Covey)

„Annyi kísértés van, hogy lehangolódj. Történik valami, vagy épp nem történik. Bármitől újra el lehet kezdeni félni. De nálad van a hatalom, ha másképp döntesz, ott a pillanatban. Kezedbe veszel egy pozitívkönyvet, adsz egy ölelést, teszel valamit a félelem ellen, a szeretetért. És újra nálad van az Univerzum leghatalmasabb energiája.” (Arató Mónika)

„Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen  kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van és ha ilyen marad, kell-e nekem?” (Popper Péter)

„Egy ember nem akkor vall kudarcot, amikor legyőzik, hanem akkor, ha feladja.” (Richard M. Nixon)

Megjelent: Kismama 2013. február

Fiatal kapcsolatba érkezik a baba

Szerző: Kocsis Kata

A legizgalmasabb kalandok általában egy hirtelen fordulattal kezdődnek, a valóságban azonban a váratlan helyzetek inkább ijesztőek. Egy éppen bimbózó kapcsolatba betoppanó baba rengeteg kérdést hoz a felszínre, de a kezdeti lendület előny is lehet a nehézségek leküzdésében.

Ha már egy kialakult személyiségű, tanuló kapcsolatokon túljutott párról van szó, akik levonták ezeknek a kapcsolatoknak a tanulságait, tudják mit akarnak, és esetleg maguk is foglalkoztak a gyermekvállalás lehetőségével, akkor szinte biztos, hogy a korán érkező picinek is őszintén tudnak örülni.

„Ha a friss kapcsolatban megvan az egymásra találás élménye, a kezdeti mindent elsöprő eufória, akkor gondtalanabbul fogják megélni a hirtelen helyzetet és könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel is” – mondja Bajnok Anikó, a Párkovács és családműhely kapcsolati tanácsadója. „A szerelem érzése átlendíti őket a kritikus pontokon, és talán könnyebb a kompromisszumokat is megkötni, hiszen feltehetőleg még nincsenek egymástól szerzett mély sebek, az előzményektől kevésbé terhelt a kapcsolat.”

Tündérmese a körúton

Csíki Karolina és férje kapcsolata mesébe illően indult. Egy augusztus 20-i koncerten akadt meg Karolina szeme azon a fiatalemberen, aki két fejjel a tömeg fölé magasodott, szőke volt, napbarnított és kék szemű. „Csak egyszer lenne ilyen pasim” – sóhajtotta barátnője fülébe, de azt álmában sem gondolta volna, hogy ez a kívánság ilyen hamar valóra válik. A koncert után ugyanis a sportos fiú ott loholt a nyomukban, alig tudta utolérni a lányokat, és egyetlen dolgot szeretett volna, Karolina telefonszámát. A kapcsolat ezen a fordulatszámon folytatódott.

„Két nap múlva volt az első randink, 10 nap múlva már nálam aludt, bemutatott a szüleinek, decemberben pedig összeköltöztünk. Minden olyan természetesen alakult az első pillanattól kezdve. 27 éves voltam, egy multinacionális áruházlánc felsővezetője, bevallom őszintén, nem akartuk a gyerek-kérdést elhamarkodni, védekeztünk. Ennek ellenére áprilisban már babát vártam, és hiába ért váratlanul mind a kettőnket, felhőtlen volt az örömöm. Úgy éreztem, ennek így kellett történnie. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy ha a …(férj neve) esetleg nem ugyanígy érezne, én ezt a kisbabát akkor is vállalom és felnevelem.”

Erről azonban szó sem volt. …(férj neve) megismerkedésük egyéves évfordulóján megkérte Karolina kezét. A család mindenben támogatta őket, nem voltak rosszindulatú vagy aggodalmaskodó megjegyzések. „Mivel veszélyeztetett terhes lettem, sokat izgultunk a baba miatt. Sem időnk, sem energiánk nem maradt a párkapcsolatunk jövőjén aggódni. A szülés előtt tudtam meg, hogy a munkahelyem megszűnik. A régi életem egy év alatt semmivé lett, mégsem ijesztettek meg a változások. Egyrészt már korábban is foglalkoztatott az anyaság gondolata, éreztem, hogy ketyeg a biológiai órám, másrészt hatalmas biztonságérzetet adott, hogy összeházasodtunk.”

Szerelmespárból családdá váltunk

Karolináék kislánya koraszülöttként érkezett, és szervi szívbajjal született. Aluszékony volt, az elégtelen keringése miatt nagyon kellett rá vigyázni, melegebben öltöztetni, masszírozni. Mindig az aktuális feladatra koncentráltak, és az első félév megpróbáltatásai csak közelebb hozták őket. „Nehéz volt, erősnek kellett lenni, mégis annyira pozitív élmény volt a szülővé válás, hogy mind a kettőnknek egyértelmű volt, mi ezt újra és újra át szeretnénk élni.” Ma három gyereket nevelnek (nevük, koruk…)

A baba érkezése, a kislány betegsége segített megfogalmazni, hogy el szeretnének szakadni a nagyvárosi életformától. Az elhatározást álláskeresés, és hamarosan költözés követte, ma egy gyönyörű családi házban élnek Komáromban. „Voltak olyan élethelyzetek, amelyeket nehezebben éltem meg. A második terhességem alatt a tipikus kismama depresszió jeleit fedeztem fel magamon, és az építkezés is megviselte a családot. De a kapcsolatunk soha nem ingott meg, fel sem merült, hogy ne együtt birkózzunk meg a nehézségekkel. ”

A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket

Amikor arról kérdezem, milyen konfliktusokra emlékszik az összecsiszolódás korszakából, sokáig keresgél, nem tud kiemelni egyetlen jellegzetes pontot. „Nem mintha nem volnának veszekedéseink, alapvetően olaszos, hangos család vagyunk, de ezek valahogy nem lényegesek. Azt látom, hogy manapság az emberek gyorsan eljutnak a problémák felvázolásáig, de utána nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ha valami nem működik, akkor kidobom, legrosszabb esetben a másikat megpróbálom rávenni, hogy változzon meg. Mi valahogy megtanultuk, hogy a problémát nem elég megtalálni, utána kezelni kell. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az okokat saját magában is meglássa az ember. Néha nekem kell változtatnom, néha a férjemnek, hogy a megoldás felé mozduljunk.”

A buktatók elkerülhetőek

A terhesség, illetve a gyermek érkezése, megpróbáltatások sorozata elé állíthatja a kapcsolatot. Az anya érzékenyebbé válik, több figyelemre van szüksége, sok kérdésben elbizonytalanodhat. „Ilyenkor az édesanya kiszolgáltatottabb szerepbe kerül, amire a férfi érzékeny reagálása nagyon fontos” – hangsúlyozza Bajnok Anikó. „Ha még nem ismerik egymást kellőképpen, sok lehet a ki nem mondott igény, és ez számtalan feszültséghelyzet forrásává válhat. Ezért különösen fontos már a terhesség alatt a beszélgetések kezdeményezése. Ki-mit érez, milyen félelmei vannak, minek örül, mit vár a másiktól, hogyan képzeli a közös életet stb. Sokszor már ennyi elég ahhoz, hogy a rossz érzések eltűnjenek, az aggodalmak feloldódjanak.”

Ha a baba olyan korán érkezik, hogy még egymás önfeledt felfedezésére sincs idő, az újabb problémákat okozhat. A rózsaszín köd időszaka ugyanis, amikor mindenki csak a jó oldalát mutatja, és a másikat szinte ideálisnak látja egyfajta erőforrásként támogatja a párt a későbbiekben is. „A gyermekvállalás, a kapcsolat kezdeti felhőtlen, akár felelőtlen időszakát megtöri, hiszen hirtelen óriási felelősség ereszkedik a párra” – mondja a kapcsolati tanácsadó. „Fontos, hogy a későbbiekben törekedjenek a kettesben töltött idő beiktatására, pótolják az elmaradt vagy gyorsan véget érő udvarlós szakaszt.”

Túl fiatalon szülővé válni

„Az igazi veszélyt az jelenti, ha a pár személyisége még kialakulatlan, túl fiatalok a gyerekvállaláshoz és felelőtlenségből jutottak ebbe a helyzetbe (ezt kihagynám, ez elhamarkodott minősítés lehet)” – figyelmeztet Bajnok Anikó. „Ha a gyermekvállalás még fel sem merült bennük, akkor inkább egyfajta pánikhelyzetet teremt a baba érkezése.”

Kőváry Orsolya a villamoson ismerkedett meg azzal a fiúval, akiről szinte az első pillanatban érezte, nem ő lesz az igazi. Három hónapos együttjárás után kezdett megfogalmazódni benne, hogy talán nem is kéne folytatni ezt a kapcsolatot. Orsolya még csak 22 éves volt, az édesanyjával élt, és úgy gondolta, a természetes fogamzásgátlás biztos védelmet nyújt. Az önvizsgálatot nem kellő fegyelmezettséggel végezte, ennek ellenére meg sem fordult a fejében, hogy teherbe eset. Amikor kiderült, hogy babát vár, az első reakciója a pánik volt. „Arra gondoltam, mit fog szólni az anyám, aki még a házasság előtti szexet is teljes mértékben elutasítja.”

A fiú a baba hírére semmilyen érzelmi reakciót nem mutatott, kategorikusan elzárkózott Orsolyától, és megvádolta, hogy nem is tőle van a gyerek. „Elképzelhetőnek tartom, hogy valamiféle érzelmi zsarolással, családi nyomás hatására esetleg megpróbálhattunk volna belekezdeni egy közös életbe. Én akkor meg voltam győződve róla, hogy ami kötetlen kapcsolatként nem működött, az kényszerházasságként sem fog, és az események utólag engem igazoltak.”

Vállalom a sorsom

Kitört a botrány a fiatal lány körül, az édesanyja teljesen kiborult, a fiú hallani sem akart róla. Fel kellett adnia a továbbtanulásra vonatkozó terveit, ennek ellenére ragaszkodott a babához. „Sok ismerősöm és barátom felvetette, hogy dönthetnék másképp is. De én úgy éreztem, nem tudnék azzal a gondolattal együtt élni, hogy megöltem egy embert. Hiszek benne, hogy nem véletlenül kaptam a fiamat a sorstól.”

Mikor az ultrahangon meglátták Balázst, amint kis kezeivel lelkesen kalimpál, már Orsolya édesanyjában sem maradtak kétségek. Ettől a ponttól kezdve rossz érzésektől mentesen várták az érkezését. Orsolya kapcsolata a gyerek apjával a pereskedésre korlátozódott. Először megállapították az apaságot, megítélték a gyerektartást, később az állam megelőlegezte azt a pénzt, amit az apa egyetlen egyszer sem küldött el.

„Azóta sem volt komoly kapcsolatom, mintha nem is hiányozna a társ. Voltak ugyan próbálkozásaim, de mindig úgy ítéltem meg, hogy amit egy ilyen párkapcsolat nyújt, az túl sok kompromisszummal, alkalmazkodással jár, és végső soron nem éri meg. Nem akartam bármi áron egy férfihez kötni az életem. Ha megfontolt lettem volna, talán meg sem ismerem az anyaság élményét, mert a jól működő párkapcsolat az én számomra ismeretlen fogalom maradt.”

Senki nem dönthet helyetted

Ha a pár úgy döntött, hogy örömmel vágnak bele a szülői feladatokba, akkor a környezetükben élőknek, a tágabb családnak is tiszteletben kellene tartania ezt a döntést. Jó volna, ha a barátok is hinnének bennük, ha a leendő nagyszülők tartózkodnának a kioktatástól, és levetkőznék az előítéleteiket. Nem szabad elfelejteni, hogy száz évvel ezelőtt csak ez a családmodell létezett, és szinte minden baba fiatal kapcsolatba érkezett.