„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.” (Buddha)

„Azok a kifejezések, amelyekkel másokat jellemzünk, keveset mond el róluk, de nagyon sokat rólunk.” (C. Houghton)

„Egy ember nem akkor vall kudarcot, amikor legyőzik, hanem akkor, ha feladja.” (Richard M. Nixon)

„Amit helyesnek tartasz, jobb, ha elengeded, hogy mások is maguktól rájöhessenek a dolgok helyességére, akár másképpen, mint ahogy gondolnád.” (Stephen R. Covey)

„A te dolgod nem az, hogy a szerelmet kutasd, csupán annyit kell tenned, hogy megkeresel minden akadályt önmagadban, melyeket az útjába állítottál.” (Rumi)

„Ezért mindig nehéz élni, mert minden alkalommal, amikor valamire igent mondunk, akkor számtalan dologra mondunk nemet. Hiszen egyszerre csak egy dolgot valósíthatunk meg.” (Feldmár András)

„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” (Buddha)

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.” (Gabriel Garcia Márquez)

„Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém. Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat,[…] olvass tovább…” (Feldmár András)

„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a[…] olvass tovább…” (DianeLoomans)

„A boldogságot nagyon könnyű elhalasztani. Gondolhatod, hogy még ez kell hozzá, meg az kell hozzá. Ha nem kapsz észbe időben, így telik el az élet. A hiány érzékelésében. Vedd észre, hogy mi az, amiért hálás lehetsz már most, és fókuszálj a céljaidra.” (Arató Mónika)

„Sokkal könnyebb másokat vádolni, a körülményeket vagy a kondicionálásunkat okolni akkor, ha úgy érezzük, megrekedtünk. Ha azt állítom, hogy nem tehetek semmiről, erőtlen áldozattá teszem magam. Ha tényleg javítani akarok a helyzeten, akkor azon az egy dolgon kell változtatnom, ami fölött valódi hatalmam van – saját magamon.” (Stephen R. Covey)

„Rajtad áll, hogy mit látsz meg magad körül, hiszen nézőpontodat magad választod, akár meg is megváltoztathatod. Véleményed irányultsága aszerint formálódik, hogy hogyan akarod megtapasztalni a körülötted lévő világot. Te döntöd el, mit akarsz látni, s azután az a kép fogad, amelyet kiválasztottál.” (Arató Mónika)

„A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (…) fontosabb, mint az enyém. A  szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet – ha már megszűnt is – visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a[…] olvass tovább…” (Popper Péter)

„Az, amitől félünk önmagunkban, csak a szeretetünkre vágyik.” (MarshaSinetar)

Megjelent: Nők Lapja Egészség 2012. február

Sohasem késő új barátokra lelni!

Előfordul, hogy bár családban, házasságban élünk, néha mégis azt érezzük, hiányzik valami. Akár teljes lehetne a boldogságunk, de valamiért mégsem az. Ilyenkor jól esik egy őszinte beszélgetés, egy baráti ölelés, egy vidám társasági program… Persze, ha van kivel elmennünk. De mit tegyünk, ha egyszer csak azt vesszük észre, az évek során kikoptak mellőlünk a barátok?

A párkapcsolat elején teljes szimbiózisban élünk partnerünkkel, és legszívesebben minden percet együtt töltenénk. A barátokra egyre kevesebb idő jut, és ahogy párkapcsolatból családdá alakulunk, még kevesebb. A barátnős összejöveteleket felváltják a rokonlátogatások, a bulikat a babazsúrok, a világmegváltó beszélgetéseket a csendes, otthon töltött esték. Ahogy változik az életünk, változnak körülöttünk a barátok, átértékelődnek az emberi kapcsolatok. A baráti kapcsolatok átalakítása azonban nem egyenlő a teljes bezárkózással. Ezen a határon viszont sajnos könnyű átbillenni.

Miért fontosak a barátok?

Azzal, ha nem állunk „több lábon” az emberi kapcsolatok terén, tehát a fontos személyek köre egy-két emberre szűkül, szépen lassan kiszolgáltatottá tesszük magunkat és teljes függőségi helyzetet teremtünk, hiszen minden támaszunkat ezek az emberek jelentik. Azzal, hogy egy embertől várunk mindent, például a férjünk egyszerre párunk, barátunk, testi-lelki támaszunk legyen, hatalmas terhet rakunk a másik félre is, és ez a „ráakaszkodás” egy idő után fullasztó lehet – mondja Almási Kitti klinikai szakpszichológus. – Leginkább a nőkre jellemző, hogy az életükben egy személy és egy adott szerep monopolhelyzetbe kerül: a legjobb barátnő háttérbe szorul a férj mellett, majd az anyasággal a férj szorul háttérbe, és minden figyelem a gyermek felé irányul. Hosszú távon azonban ez a gondolkozás beszűküléséhez vezethet, nem beszélve arról, hogy sokkal fájdalmasabban élünk meg egy olyan helyzetet, amikor az egyetlen személy, akire addig támaszkodtunk, valamilyen okból eltávolodik tőlük.”

Idővel azonban törvényszerűen elmúlik a nagy szerelem, a párkapcsolat megváltozik, átalakul. Lassan a gyermek is felnő és nemcsak, hogy nem igényel már olyan intenzív törődést, mint korábban, hanem ki is kéri magának a túlzott a gondoskodást. Fontos, hogy észrevegyük: az idő múlásával nekünk is változni kell, régi szerepeink jelentőségét át kell gondolni és újra meg kell határozni önmagunkat. Ha egy idő után a kapcsolat már nem olyan intenzív azzal az egy-két személlyel, akikre korábban támaszkodtunk, és nincsenek kapuk, amelyeket nyitva hagytunk, ha nincsenek körülöttünk olyan személyek, akiktől külső visszajelzést kaphatunk, könnyen lelki válságba kerülhetünk. A depresszió és a kilátástalanság arra késztethet bennünket, hogy a kialakult helyzetet elutasítva továbbra is ragaszkodjunk kinőtt szerepeinkhez, például felnőtt koráig üljünk gyermekünk nyakán, vagy minden áron küzdjünk egy nem működő párkapcsolatért.

Beszéljük ki a gondokat!

Ilyen helyzetekben fontos igazán, hogy legyenek barátok körülöttünk, akik külső szemlélőként visszajelzést adnak számunkra, vagy akár olyan sorstársak, akikkel kölcsönösen segíthetünk egymásnak a továbblépésben.

Óriási terápiás értékkel bír, ha kibeszéljük a problémákat magunkból. Sokszor az is elég, ha csak meghallgat minket valaki. Még jobb, ha több emberrel is meg tudjuk beszélni az adott problémát, hiszen ők mind más-más szemszögből vizsgálják majd a hallottakat és tükröt tartva elénk segíthetnek több oldalról is átlátni a helyzetet – vélekedik Almási Kitti. – Ilyenkor persze gyakran köttetnek úgynevezett szituatív barátságok, amikor hasonló problémával küzdő sorstársak találnak egymásra. Ezek a kapcsolatok a nehéz élethelyzet megszűnésével nem biztos, hogy tovább működnek, de mindenképpen segítséget jelentenek a probléma feldolgozásában és a külvilág felé történő nyitásban is.

Nyitni kell! De hogyan?

Már kisgyermekes szülőként is érezhetjük, hogy gyermekünk és férjünk mellett más társaságra is vágyunk. Ilyenkor legegyszerűbb más szülők felé nyitni.

A gyermekek kapcsán könnyű ismerkedni, és különösen jó, ha a kicsik kedvelik egymást.  Hosszú távú barátság alapja lehet, ha együtt cseperednek a gyerekek és ezáltal éveken keresztül hasonló élethelyzetekkel szembesülünk, amiket rendszeresen megbeszélhetünk a másik szülővel. Persze ezek a kapcsolatok lassan alakulnak ki és mélyülnek el, de fontos, hogy ha apró lépésenként is, de nyissunk egymás felé. Például egy babazsúrban nem egyből otthagyom a gyereket, hanem inkább maradok és beszélgetek a szülőkkel, akikkel legközelebb már ismerősként köszöntjük egymást. Ilyenkor figyeljük meg azt is, ki az, akivel jó beszélgetni, akivel közös az érdeklődés és hasonló a gondolkodás, akivel szívesen meginnánk egy kávét, vagy szerveznénk közös programot akár a család és a gyerekek nélkül is – javasolja Almási Kitti.

Mindemellett az is nagyon fontos, hogy kimozduljunk megszokott környezetünkből, hogy akár egy klub, szakkör vagy tanfolyam keretében olyan tevékenységet végezzük, amiben örömünket leljük és kifejezhetjük önmagunkat. Legyen szó akár táncról, kerámiázásról, varró tanfolyamról vagy egy komolyabb iskolarendszerű képzésről, oktatásról. A lényeg, hogy olyan elfoglaltságot válasszunk, ami rólunk szól, ahol igazán elengedhetjük, és értékesnek érezhetjük magunkat

Találjunk vissza önmagunkhoz!

Sok nő tart attól, hogy ha az anyaságot és a családot választja, akkor elvágja magát az életben, nem lesz ideje a gyermeken kívül másra, nem lesz képes visszakerülni a munka világába és csak a családjának fog élni. Ez rengeteg nő számára jelent stressz faktort, és sajnos sokan hagyják is ezeket a félelmeket beteljesülni, valóra válni – mondja Bajnok Anikó kapcsolati tanácsadó. –  Éppen ezért fontos, hogy ne veszítsük el önmagunkat, és ne elfojtások között éljünk. Hiszen szükségszerű, hogy a család mellett olyan elfoglaltságunk is legyen, amiben csak „én magam” vagyok jelen. Amit nem a gyermekem, a férjem, hanem kizárólag magam miatt csinálok. Kell, hogy teret engedjek önmagamnak, és újra felfedezzem azt az énemet, amilyen a család előtt voltam, mert az az ember is én vagyok. Bár változik a személyiség, de az egykori énemet nem tudom teljesen elnyomni, és nem is kell, hogy ezt tegyem. Hiszen annak az énemnek továbbra is létjogosultsága van, és ha most el is rejtem magamban, egyszer mindenképpen ki akar majd törni.

Tény, hogy a családalapítás rengeteg változást hoz egy ember életében, és az évek során mindenki átértékeli addigi kapcsolatait, átalakítja az életét. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a korábbi kapcsolatok teljes elhagyása, vagy csupán ezek minőségi cseréje megy végbe. Ne hagyjuk kikopni azokat az embereket és azokat a tevékenységeket az életünkből, amelyek valaha sokat jelentettek nekünk. Ha pedig már ez megtörtént, akkor próbáljunk lebontani azt a falat, amit az évek során magunk köré húztunk, és kezdjünk el olyan programokat szervezni, ahol ismét önmagunk lehetünk. Egy-egy ilyen foglalkozás nemcsak a lelkünknek tesz jót, de egyből olyan társaságba kerülhetünk, akik között szerepek nélkül önmagunkat adhatjuk. A közös érdeklődés pedig új barátságok alapja lehet.

El kell hinnem, hogy jogom van rá, hogy hallgassak a belső hangokra, és ha szeretnék, akkor elmenjek táncolni, vagy varrni, vagy egyéb olyan tevékenységet végezzek, amire igazán vágyom. Mert a családom is ezt akarja. Nekik is egy kiegyensúlyozott anyára van szükségük, és nem arra, hogy a problémáimmal nap mint nap a család életét nehezítsem – mondja Bajnok Anikó. – Ha pedig már egy olyan helyen vagyok, ahol jól érzem magam, egy olyan dolgot csinálok, amit szeretek, arról szívesen beszélgetek is. Egy ilyen környezetben, ahol ennyire adott a közös téma, a legzárkózottabb ember is meg tud nyílni, ráadásul a rendszeres találkozások lehetősége is biztosítva van.